HOGYAN TANÍTSUK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST?

Az ADHD-s gyerekek értékrendjének tudatos alakítása során, az általam erényeknek nevezett hat alapkészséget érdemes egymás után megtanítani. Mint ahogy az előző blogban írtam, a nagyvonalúság tanításával jó kezdeni. Ha ez a szó beépült a gyerek szótárába és a szó által már előhívható a nagyvonalú viselkedés, akkor áttérhetünk a következő erényre. Ez pedig az együttműködés.

Az ADHD-s gyerekek gyakran mennek a maguk feje után, nem törödve semmivel. De ők is sokfélék. Személyiségüktől függően vannak akik könnyen váltanak, vagy empatikusabbak, vagy nagyobb a szociális igényük és vannak akik kevésbé. Az érdeklődésük azonban szinte mindig felkelthető mások iránt Sokszor jó ötletekkel állnak elő, és megpróbálnak másokat is bevonni abba, amit csinálnak. Szeretnének kapcsolódni a többiekhez, de erőszakos, kellemetlen módszerekkel próbálkoznak, vagy minden áron a saját akaratukat akarják a többiekre kényszeríteni..

Az együttműködés készségének kialakításához pedig egy, a szülők számára sokszor kellemetlennek talált tulajdonságukra tudunk építeni. Ez pedig az alkudozás, vitatkozás és érvelés készsége. Ez a tulajdonság a viselkedésformálásban kiváló eszköz.

Az együttműködés alapja a kompromisszumkeresés és kompromisszumkötés képessége. Ehhez pedig elengedhetetlen a vitatkozás, érvelés, alkudozás. Természetesen a cél nem az, hogy még több értelmetlen vita legyen. Éppen ellekezőleg a lényeg, hogy értelmes viták, alkuk révén jó és betartható kompromisszumok szülesssenek.

Elöször is, érvelni, vitatkozni, alkudozni akkor lehet, amikor annak itt van az ideje a “meating”-en vagy kupaktanácson. Jelöljük ki ennek az idejét és helyét pl. péntek este vacsora után. Mindenki előhozhatja a problémáját, tehet javaslatot, be lehet vezetni új szabályt. A lényeg, hogy egymás után mindenki szót kap, mindenkit végighallagatunk. Ha valaki mond valamit azt érvekkel kell megtámogatni. Minden döntést azzal kell lezárni, hogy kimondjuk meddig van érvényben. Lehet, hogy csak kipróbáljuk és két nap múlva felülvizsgáljuk, lehet, hogy egy hét múlva a következő megbeszélésén értékeljük az eredményeket.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindent meg kell vitatni a gyerekekkel. A szülői döntések nem képezik vita tárgyát. A megbeszéléseknek arra a körre kell kiterjedni, amit a szülők a gyerekek döntési körébe utalnak. Pl. az szülői döntés, hogy házi munkát kell végezni, de az alku tárgya lehet, hogy ki mos fel és ki porszívózik vagy az, hogy ez mikor történjen. Leginkább idetartoznak a gyerekek közötti konfliktusok megoldása. Ne a szülő mondja meg, hogy mi legyen, hanem segítsen a megoldás megtalálásában.

Ha érdekellentét van, akkor közös nevezőre kell jutni, azaz mindenki enged. Ez a kompromisszum. Ilyenkor vigyázni kell a nagyvonalúsággal, mert lehet, hogy az egyik gyerek nagyon engedékeny míg a másik nem. A cél nem az, hogy legyen megállapodás, hanem, hogy kompromisszumos megállapodás legyen.

Ne arra tanítsuk a gyerekeket, hogy a másikat le kell győzni, hanem arra, hogy mindenkinek elégedettséget okozó megoldást kell találni.

Ha ezt nem tanítjuk otthon a gyerekeknek, akkor nem nagyon van hely, ahol megtanulhatnák a hatékony együttműködés alapjait. Az otthoni minta azonban beépül és az ADHD-s gyerekek gyorsan rátanulnak a “Probléma van, üljünk le, oldjuk meg” -módszerre.

Ha van a gyereknek tapasztalata a megbeszélésről, problémammegoldásról, az alkudozásról és kompromisszumkötésről, akkor tudjuk az együttműködést tanítani.

A gyerekek vitáját például, nem zárjuk le két mondattal “Elég volt! Mindenki menjen a szobájába!” De nem is hagyjuk magukra őket addig, amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy meg tudják-e oldani maguk közt a problémát. Moderátorként segítünk. Először mindenki leírhatja a problémát, utána mindenki javaslatot tehet a megoldásra.

A legegyszerűbben úgy segíthetünk a megoldás megtalálásában, ha mindenki a másik nevében tesz javaslatot. Pl. “Én a .... helyében azt választanám, úgy döntenék, azt szeretném stb. vagy a másik módszer “Én elosztom, te választasz vagy te osztod el én választok” Mindkét esetben ha a másik fejével is gondolkodik, akkor könnyebben talál kompromisszumot.

Ha tulajdon körüli vita van “Ez az enyém!” Én kezdtem el vele játszani!” stb. és a másik kérés nélkül elvette az akármit, akkor egyértelműen vissza kell adni, nem lehet ez alól kivétel. Ezt a szabályt szülőként be kell tartatni De utána máris segíteni kell a kompromisszum keresést. Ha visszaadta a másik tulajdonát akkor már elnézést kérhet és el is kérheti a játékot. Felajánlhat valamit cserébe pl. ő is ad valamit, vagy este megágyaz, vagy most hoz neki egy pohár vizet. Ugyan így a másik gyereknek is ötleteket adunk, hogy a lemondásáért cserébe kérhet valamit.

A viselkedéshez soha ne felejtsük el a kifejezést hozzákötni, mert ez a feltétele annak, hogy később a szavakkal tudjuk majd a kívánt viselkedést előhívni.

Az ADHD-s gyerekekben nagyon nagy a versenyszellem, mindenben elsők akarnak lenni. Segíteni kell nekik abban, hogy különbséget tudjanak tenni, hogy mikor kell és lehet versenyezni és mikor kell együttműködni. Amikor megtapasztalják, hogy a kompromisszum megtalálása egy szellemi kihívás is és utána jobb a játék, több szeretet vagy nagyobb elfogadást kap, akkor már magától is tudni fogja és, ami a lényeg, hogy akarja is.